A csontritkulás vagy orvosi szóval osteoporosis (oszteoporózis) egy csontvázat érintő megbetegedés, amely eredményeként a csontállomány sűrűsége csökken, s ezáltal a csontok könnyebben, kisebb erő behatás következtében is eltörhetnek. Leggyakrabban a combnyak, a csigolyák és a kar csontjai törnek.

Megkülönböztetünk primer (vagyis elsődleges) és szekunder (tehát másodlagos) csontritkulást. Primer osteoporosisról beszélünk menopauzán (természetes módon) átesett hölgyek és 60 év feletti férfiak esetén, az összefoglaló főként erre a kórképre jellemző tudnivalókat tartalmazza. Kiválthatják azonban egyes megbetegedések és kezelések, mint például vese-, máj- és bélbetegségek, illetve a hormonrendszert és az anyagcserét érintő kórképek. Utóbbi esetben szekunder (tehát más betegség következményeként kialakuló) osteoporosisról van szó.

Miért gyakoribb nőkben, mint férfiakban?

A nők hozzávetőlegesen 2x nagyobb rizikót hordoznak csontritkulásra nézve, mint férfi társaik. Ennek oka az, hogy a menopauzán átesve csökken az ösztrogén termelés, mely többek között a csontok állományának megtartásáért felelős. Illetve gondoljunk bele, hogy a nők eleve kisebb csonttömeggel rendelkeznek, mint a férfiak. Korai menopauza (45 év alatt) esetén ez a folyamat még gyorsabb és markánsabb.

Az 50 és 60 év közötti hölgyek nagyjából 15%-a csontritkulásban szenved, 70 év felett ez a szám pedig 45%-ig ugrik. Férfiaknál ez a folyamat átlagosan 10 évvel később következik be.

A csontritkulás folyamata

Csontállományunk életünk során folyamatos átépülés, állandó körforgás alatt áll. Gyermek- és serdülőkorban a felépülés dominál, felnőttkorban a felépülés és a lebontás egyensúlyban van, majd ahogy idősödünk, egyre inkább a csontállomány leépülése kerül fölénybe. Ez egy természetes folyamat, ám megelőzése, lassítása rendkívül fontos!

Milyen tünetei és következményei lehetnek a csontritkulásnak?

A csontritkulás lassan, fokozatosan és alattomosan kialakuló betegség, hiszen sokáig nem jelentkezik semmi tünet. De felhívhatja a figyelmet a csigolyák osteoporosisára, fáradásos törésére a fokozatosan kialakuló és egyre romló hátfájás. Egyértelműen csontritkulásra utal valamely csont kis erőbehatásra bekövetkező törése (nagyon gyakori a csigolyatestek összeroppanása, illetve a combnyak törése elesés következtében).

Kik rendelkeznek nagyobb rizikóval csontritkulásra nézve?

A következő tényezők növelik a csontritkulás kialakulásának rizikóját:

• korai (45 éves kor előtt bekövetkezett) menopauza
• több, mint 3 hónapig tartó szteroid kezelés
• petefészek-eltávolító műtéten átesett páciensek
• azok, akik családjában előfordult csontritkulás
• étkezési zavarokban küzdők (anorexia nervosa, bulemia nervosa)
• mozgásszegény életmódot folytatók
• dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás

Hogyan lehet diagnosztizálni az osteoporosist?

A csont sűrűségét (orvosi szóval denzitását) vagyis az ásványi anyag tartalmát az ún. csontdenzitometriás vizsgálattal lehet felmérni, mely során valamilyen sugárzást (röntgen vagy ultrahang) kibocsátása után figyeljük annak a csonton való áthaladás következtében kialakuló gyengülését. Minél sűrűbb a csont, annál kevésbé áteresztő a sugárra nézve, tehát annál kisebb a denzitása. A vizsgálat lehetővé teszi a csontritkulás szűrését, tehát még a csonttörés bekövetkezte előtti felismerést, sőt lehetséges általa a törési kockázat becslése, a betegség nyomon követése, illetve a bevezetett terápia hatásosságának mérése.

Hogyan lehet megelőzni, illetve kezelni a már kialakult csontritkulást?

A rizikócsoportba tartozók tehetnek a betegség kialakulása ellen, így javasolt rendszeres szűrővizsgálatok mellett az alább tanácsok követése:

• mozogjon rendszeresen, legalább napi 30 percet
• egyen kalciumban és D-vitaminban gazdag ételeket
• szedjen napi 2000 nemzetközi egység D-vitamint, ez különösen fontos szeptember és és május között, hiszen ilyenkor kevesebb napfény ér bennünket
• ha dohányzik, szokjon le róla
• amennyiben alkoholfogyasztása magas, csökkentse azt

Amennyiben az osteoporózis már diagnosztizálásra került, a kezelés fő célja a csontok erősítése, tömegük növelése, miáltal a csonttörések megelőzhetők. A kezelés többek között függ az Ön életkorától, nemétől, a denzitometriás vizsgálat eredményétől és attól, hogy korábban fordult-e már elő csonttörés. Menopauzán átesett hölgyek körében gyakori és jó eredményekkel bíró kezelés a hormonpótló terápia, mely során a szervezetből immáron hiányzó ösztrogént pótoljuk vissza. Természetesen a fenti, megelőzést szolgáló tippek követése már kialakult csontritkulás esetén is ajánlott.

Mindezek mellett fontos ügyelni látása- és hallása épségére, hiszen ezen érzékszerveink megfelelő működésekor az esések valószínűsége csökken.