A méhnyakrák gyakorisága jelentősen visszaesett az utóbbi évtizedekhez képest. Ennek oka a korai felismerés lehetősége, hiszen a nagy hatékonyságú szűrővizsgálatok minden nő számára nyitva állnak, melyek már 20 éves kortól ajánlottak.
A méhnyakrák gyakorisága jelentősen visszaesett az utóbbi évtizedekhez képest. Ennek oka a korai felismerés lehetősége, hiszen a nagy hatékonyságú szűrővizsgálatok minden nő számára nyitva állnak, melyek már 20 éves kortól ajánlottak. Az éves szűrés segítségével a betegség korai stádiumban is könnyedén felismerhető. Ennek ellenére még ma is létező jelenség, hogy elhanyagolt esetekben a nőgyógyászati vizsgálat alkalmával nagykiterjedésű méhnyakrákot fedezünk fel.
Hogyan képződnek a daganatok?
A „rák” fogalma alá egy sor, teljesen különböző megbetegedés tartozik. Mindenesetre egy közös bennük: egy szövet vagy szerv sejtjeinek kontrollálatlan osztódása történik. Ezen sejtek –a normál sejtektől eltérően- nem öregednek és nem halnak el az idő múlásával. Ügyesen elfedik magukat, miáltal az immunrendszer nem képes felismerni rendellenes, károsodott voltukat. Ezáltal képesek a rosszindulatú tumorsejtek elszaporodni és nagyra növő sejttömegeket létrehozni. A képződő tumorok legelőször a kiindulási szervet vagy szövetet károsítják, mintegy belenőnek az egészséges szövetbe és elnyomják azt. Egy idő után túlnőnek az adott szerven és „invazívvá” válnak, tehát betörnek a vér- és/vagy nyirokerekbe, miáltal a test messze fekvő szerveibe is eljutnak. A tumorsejtek a távoli szervekben képesek megtapadni és tovább növekedni. Ekkor már áttét, vagyis metasztázis képződésről beszélünk. És hogy mi indítja el a daganatos sejtek képződését? A kiváltó okok minden tumor esetén összetettek és daganattípusonként változnak, de a hatásuk megegyezik: a sejtek DNS-ében hoznak létre változást, korlátlan osztódásra programozva át őket.
A méhnyakrák esetén ez a kiváltó ok az esetek nagy többségében a humán papillomavírus –különösen az ún. magas rizikójú típusok (többek között a 16, 18, 31, 33)-, de emellett egyéb faktorok is közrejátszhatnak.
Rosszindulatú tumorok a méhnyak különböző szöveti elemeiből indulhatnak ki. 10-ből nagyjából 7-8 esetben a tumor a nyálkahártyát fedő hámrétegből (hámrák), míg 2-3 esetben a benne található mirigyekből (adenokarcinóma) ered.
A méhnyakrák, vagyis a cervix karcinóma ún. rákmegelőző állapotokból fejlődik ki. Ilyenkor a tumor még csak a hámrétegre (epithélium) lokalizálódik, tehát nem lépi át azt. Orvosi nyelven ezen állapotot cervicalis intraepithelialis neopláziának hívjuk (CIN- a neoplázia jeleltése újkeltű növedék), melynek több stádiuma létezik (CIN I, II, III). Ez a rákmegelőző állapot, amely kóros citológiai eredményben nyilvánul meg. Ezt követően, évek leforgása alatt a tumor áttöri a hámréteget és mélyebb szövetrétegekbe tör (invzív tumor).
Ugyanazon szervről van szó, a szakértők miért tesznek mégis különbséget a méhtest- és a méhnyakrák között?
Ha Ön számára nem teljesen egyértelmű, hogy melyik típus által érintett, kérdezze meg kezelőorvosát!
Gyakoriság és életkor szerinti eloszlás
A méhnyakrák gyakorisága szerint jelenleg a nők rosszindulatú daganatos betegségei között a 7. helyet foglalja el, évi 500-600 halálesettel.
Magyarországon 55 és 65 év között a leggyakoribb az invazív, tehát a hámot áttörő, a környező szövetekbe vagy távoli szervekbe eljutó méhnyak tumorok gyakorisága. A rákmegelőző állapotok előfordulása pedig 30 és 35 év között tetőzik, amely azt mutatja, hogy a fiatalabb nők nagyobb számban járnak szűrővizsgálatra, miáltal náluk a betegség korai stádiumában felismerhető és nagy hatékonysággal kezelhető. Ezért a nőgyógyászok, onkológusok egy-két évente javasolják a szűréseken való részvételt, mely segítségével az invazív, de még jó eredménnyel gyógyítható tumorok 92 százaléka felfedezhető.
Milyen okai és rizikófaktorai léteznek a betegségnek?
Ma már bizonyított, hogy a méhnyakrák legfontosabb kiváltói a humán papilloma vírusok (HPV). A HPV fertőzés igen elterjedt a szexuálisan aktív populáció körében (az emberek 50-80%-a életében legalább egyszer megfertőződik), ennek ellenére a fertőzött nők töredéke lesz csak méhnyakrákos, akinél tartós fertőzés áll fenn. Ez azt sugallja, hogy számos egyéb faktor szerepet játszik a betegség kialakulásában.
Ez mitől függ? Hogyan lehet a rizikót csökkenteni a fertőzésre –vagy amennyiben már fennáll HPV fertőzés- a rák kialakulására nézve?
A méhnyakrák kialakulásának előfeltétele a magas rizikójú (16, 18, 31, 33, stb.) HP vírusok általi, hosszan fennálló fertőzés. De ma már bizonyított, hogy a fertőzött nők tehetnek a rákkialakulás rizikójának csökkentése érdekében.
Milyen tünetei lehetnek a méhnyakráknak?
A betegség tünetei nem specifikusak és sokszor csak előrehaladott stádiumban jelentkeznek. A hámréteget áttörő, a környező szöveteket beszűrő állapotban jelentkező panaszok:
A kismedencei szerveket, nyirokcsomókat elérő késői állapotban, illetve távoli áttétek képzése esetén a következő tünetek fordulhatnak elő:
Hogyan diagnosztizálható és kezelhető a betegség?
Az éves, kolposzkópiás és méhnyak kenet általi szűrés lehetőséget nyújt a betegség hatékony szűrésére, melyről bővebben itt a rákszűrésre) olvashat.
A méhnyakrák kezelésében műtéti, műtéti-sugaras, vagy kizárólagosan sugárterápiás módszerek használatosak. A választandó eljárás a talált elváltozás kiterjedésétől, vagyis stádiumától függ.
Méhtestrák alatt a méh belső felszínét borító nyálkahártya, az ún. endometrium rosszindulatú tumoros burjánzását értjük. Ez a ráktípus idősebb életkorban, 55 és 75 év között –tehát a menopauzát követően- a leggyakoribb. Legfontosabb figyelmeztető jel a betegségre nézve a menopauza után jelentkező hüvelyi vérzés. Ilyen esetben mindenkor részletes kivizsgálás szükséges.
A daganattípus kialakulásának megértéséhez a menstruációs ciklus ismerete szükséges, hiszen a méhnyálkahártya vastagságának mértéke hormonális hatás alatt áll. A havi vérzést követően, a ciklus első felében, ösztrogén hatására újbóli növekedésnek indul az endometrium. Az ösztrögén hormonok a petefészkek mellett a zsírszövetben is keletkeznek. A ciklus második felében a nyálkahártya meglazul a sárgatest hormonok (gesztagének) hatására. Ez kedvez az esetlegesen megtermékenyített petesejt méhfalba történő beágyazódásának. Azonban ha nem történt megtermékenyítés, a ciklus a méhnyálkahártya felső rétegének lelökődésével véget ér, mely a havi vérzésben nyilvánul meg.
A méhtestrák az endometrium hám- és mirigy szövetéből ered. Többféle típusa létezik, melyek szövettani vizsgálat által különíthetők el egymástól:
Összességében az életkor jelenti a legjelentősebb rizikófaktort a betegségre nézve –legyen annak bármelyik típusáról szó- hiszen 70 és 74 év között fordul elő leggyakrabban.
Az hormonfüggő daganatok esetében –nevéből adódóan- az ösztrogén hatása minél hosszabb ideig állt fenn az élet során, annál nagyobb a morbiditási (vagyis megbetegedési) esély. Azon nők esetében, akiknél
nagyobb a rizikó, hiszen az ő esetünkben összességében több menstruációs ciklus zajlik le, több ösztrogén-hatás érvényesül, mint a késői menarcheval és korai menopauzával rendelkező, illetve egy vagy több terhességet kihordó nők esetében.
Menopauzát követően –különösen, ha az korán következik be vagy zavaró tüneteket okoz- gyakran alkalmazunk hormonpótló terápiát. Régebben ilyen esetben csak ösztrogénpótlást kaptak a hölgyek, de ma már tudjuk, hogy ez növeli a hormonfüggő méhtestrák kialakulásának rizikóját. Ezért ma már minden esetben az ösztrogén hatását kiegyenlítő gesztagének adásával egészítjük ki a terápiát.
A kombinált fogamzásgátló tabletták szedése nem növeli a kockázatot.
Az elhízás és a cukorbetegség szintén rizikót jelent, hiszen mint korábban említettük, ösztrogén hormonok nem csak a petefészkekben, de a zsírszövetben is képződnek. A zsírszövetben zajló hormontermelés a menopauza után is fennáll, amikor az ellentétesen ható gesztagének termelődése már leáll. Elhízás, magasvérnyomás és 2-es típusú cukorbetegség esetén továbbá olyan folyamatok jönnek létre a szervezetben, melyek hosszú távon az egész testre kiterjedő gyulladásos és növekedést elősegítő jelátvivő anyagok termelődését váltja ki, melyek kedvezőek a daganat növekedése szempontjából. Mindez jelentős kockázat emelkedést okoz a normál testsúlyú nőkhöz képest. A betegség megelőzése érdekében ajánlott tehát a normál testsúly fenntartása, a rendszeres testmozgás és az egészséges táplálkozás.
A tamoxifen egy anti-ösztrogén hatású gyógyszer, mely a hormonérzékeny emlőtumoroknál alkalmazott kiegészítő terápia. Egyes szövetekben (pl. az emlőben) blokkolja a természetes ösztrogénhatást, míg máshol –például a méhnyálkahártyán- pont ellentétes hatást fejt ki, úgy viselkedik, mint maga az ösztrogén. Ilyenkor a menopauzán átesett nők esetén olyan hatást vált ki, mint azt a korábbi menstruációs ciklusok első felében az ösztrogén tette, tehát az endometrium megvastagodik, így növelve az méhtestrák kockázatát. Tamoxifen kezelésben részesülő nők számára ezért (is) nagyon ajánlott a szoros nőgyógyászati kontroll.
Rizikót jelent továbbá a hosszan fennálló hormonális egyensúlyzavar. Ha a méhnyálkahártya megvastagodását követően nem következik be tüszőrepedés (tehát nem képződik sárgatest) vagy bármely más okból kifolyólag a gesztagén hatás nem elegendő, a megvastagodott endometriumréteg lelökődése nem fog bekövetkezni. Ez előfordulhat a változó kor előtt és után is és nagyon gyakori a kezeletlen policisztás ovárium szindrómában szenvedők esetén. Az ilyen esetben kialakuló vastag, túlnőtt méhnyálkahártya neve: endometrium hiperplázia, mely rendellenes, rákmegelőző, ún. diszpláziás sejteket is tartalmazhat. Utóbbi jelenti a méhtestrák előszobáját.
Az endometriózisos betegek esetén megjelenő, méhen kívül található endometrium szövetek jelenléte a tudomány jelenlegi állása szerint nem jelent rizikót az endometriumkarcinómára nézve.
Öröklött rizikófaktorok jelenlétét igazolja az a tény, hogy a családtagoknál előforduló méhtest vagy vastagbélrák esetén nagyobb a rizikó a betegség előfordulására. Emellett a rosszindulatú vastagbéldaganatban szenvedők maguk is gyakrabban érintettek endometriumrák által.
Miért nincs a méhnyakrákhoz hasonló szűrővizsgálat a méhtestrák kiszűrésére is?
Az orvostudomány jelenleg nem rendelkezik hatékony és megbízható szűrőmódszerrel, mely képes lenne kimutatni a korai stádiumban lévő endometrium karcinómát. A méhnyakból vett kenet nem ad információt a méhtest nyálkahártyájának állapotáról, illetve a tapintásos vizsgálat sem alkalmas szűrésre.
Egyedüli megoldásként a hüvelyi ultrahangvizsgálat áll rendelkezésünkre, mely segítségével a méhnyálkahártya vastagsága megítélhető. De ez sem számít megbízható szűrőmódszernek, esetleg a magas rizikójú páciensek nyomon követésében vagy egyéb betegségek kizárásában lehet szerepe.
Milyen tünetei lehetnek a megbetegedésnek?
Kezdeti stádiumban az esetek egy részében semmilyen tünetet nem okoz a betegség. Általában az első és vezető tünet a menopauzán átesett nőknél a hüvelyi vérzés újbóli jelentkezése. Ilyen esetben azonnal forduljon nőgyógyászhoz! Még termékeny korban lévő nők esetén pedig figyelmeztető jelek lehetnek: a menstruációs ciklusok között jelentkező vérzés, illetve a hirtelen megnövekedett mennyiségű menstruációs vérzés. Fontos azonban megemlíteni, hogy a fenti tünetek jelentkezésekor a háttérben egészen ártalmatlan okok is húzódhatnak.
A vérzészavarok általában már korai stádiumban megjelennek, ami lehetőséget ad a korai felismerésre és kezelésre. Előrehaladott esetekben, amikor a tumor a környező szövetekre és a véráramon át távoli szervekre terjed, egyéb tünetek is megjelenhetnek:
Hogyan diagnosztizálható a méhtestrák?
Ha a tünetek és/vagy a nőgyógyászati vizsgálat eredménye alapján felmerül a méhtestrák gyanúja, leggyakrabban a méhtükrözés vagy a méhkaparás és az általa nyert endometrium minta szövettani vizsgálata a következő lépés. Ennek eredménye alapján egyértelműen meghatározható a betegség, sőt annak hormonérzékenysége is.
Amennyiben bebizonyosodik a betegség, a továbbiakban ellenőrizni kell, hogy az
A kiterjedés felmérése képalkotó vizsgálatokkal és mindenekelőtt a has operáció általi feltárásával érhető el.
A méhtestrák kezelése
A méhtestrák elsődleges terápiája a műtét, mely során a méh mellett a petefészkek és a petevezetők is eltávolításra kerülnek. Előre haladott vagy agresszív tumor esetén további kezelési módok jönnek szóba, melyek alkalmazása esettől függően eltérő.
A hormonfüggő méhtestrákok lassan növekednek, prognózisuk jó, de az ösztrogén-függetlenek agresszív növekedést mutatnak. Ha a tumor hormonérzékeny, akkor hormonális kezelést (pro-gesztagének- melyek az ösztrogénekkel ellentétes hatással bírnak az endometrium sejtek növekedésére nézve) is lehet alkalmazni.
Emellett sugárterápiát is illeszthetünk a kezelési tervbe:
A kemoterápia hatékonysága és tartóssága méhtestrák esetében nem kielégítő, ezért csak nagy kockázatú, előrehaladott vagy visszatérő daganatok esetén jön szóba.
A petefészkrák vagy orávium karcinóma a petefészek sejtjeinek rosszindulatú burjánzásának következménye. A nőgyógyászati ráktípusok közül ez rendelkezik a legrosszabb kórjóslattal, ám szerencsére ennek az előfordulása a legritkább. A rossz prognózis (kórjóslat) sok esetben a késői felismerés eredménye. Megbízható szűrőmódszer a betegségre nézve nem létezik, erre talán a kétkezes nőgyógyászati vizsgálat és a hüvelyi ultrahang a legalkalmasabb.
A petefészekrák tünetei szintén nem specifikusak a betegségre nézve és általában csak előrehaladott stádiumban jelentkeznek:
A betegség szűrésére –mint említettük- sajnos nincs mód. Korai stádiumban való diagnosztizálására a hüvelyi ultrahangvizsgálat és a vérből mérhető tumormarkerek (pl. CA 125, HE4) adhatnak esélyt. Utóbbi nem specifikus, hiszen például a CA 125 értéke endometriózisban is magas lehet, illetve léteznek olyan petefészek daganatok, melyek esetében nem mutatható ki emelkedett érték.
Petefészekrák igazolására csak a szövettani vizsgálat alkalmas. Ezért a betegség gyanújának felmerülése esetén laparoszkópiás műtét segítségével jutunk be a hasüregbe, hogy mintát vehessünk a petefészekből. Kérdéses esetben, a műtét megtervezésére vagy a betegség kiterjedésének megállapítása érdekében CT vagy MR vizsgálatra is szükség lehet.
A petefészekrák műtéti kezelése után kemoterápia (pl. platina alapú szerek) válhat szükségessé a műtét sikerességétől és a pontos szövettani eredménytől függően. Ezen felül előre haladott esetekben ún. antitest terápia (pl.bevacizumab) is szóba jöhet, mely a tumorban képződő erek növekedését gátolja. Ezáltal a tumorszövetbe nem jut elegendő vér (tehát oxigén és tápanyag), miáltal annak növekedése csökken.
A sok szomorú, tragédiához vezető eset ismeretében talán nem kell meggyőzni az olvasót: érdemes a nőgyógyászati szűrővizsgálaton rendszeresen, legalább évente egy alkalommal megjelenni.
Tapasztalt szakorvosaink személyre szabott figyelemmel várják Önt modern, kellemes környezetben.
Sürgős esetben hívjon minket: +36 (1) 456 7899