Számos dolog szükséges ahhoz, hogy egy embrió megfoganhasson, majd kifejlődhessen az anyaméhben. Ha teljesen egészséges hímivarsejteket feltételezünk, akkor a következő pontok teljesülése szükséges mindehhez:

• a hímivarsejteknek a hüvelyből el kell jutniuk a méhszájon (a nyakcsatornán át), a méh üregén, majd a petevezetőkön át a petesejtig
• szükséges egy petesejt jelenléte is (tehát az ovuláció megléte)
• ha a megtermékenyítés lezajlott, az embriónak el kell jutnia a méh üregébe, ahol alkalmas közegre van szüksége a beágyazódáshoz
• amennyiben a beágyazódás lezajlik, az elkövetkezendő hetekben, hónapokban helyre és tápanyagellátásra van szüksége, hogy kellően kifejlődhessen

PETEÉRÉSI ZAVAROK

A női eredetű infertilitás leggyakoribb oka a peteérés folyamatában keresendő. Peteérési zavarokat, sőt akár a peteérés (ovuláció) és a tüszőrepedés elmaradását okozhatják a következő betegségek:

• PCOS: policisztás ovárium szindrómában a peték nem tudnak kellően megérni, kifejlődni, s a tüszőrepedés is elmarad
• pajzsmirigybetegségek: a pajzsmirigy alul- (hypothyreosis) és túlműködése is eredményezhet ovulációs zavart
• korai petefészek kimerülés: ha a peteérés folyamata, a petefészek működése 40 éves kor előtt véglegesen megszűnik (“elfogynak” a petesejtek), akkor korai petefészek kimerülésről beszélünk
• Magas prolaktin-szint (ún. hyperprolactinaemia): társulhat PCOS-el vagy előfordulhat önálló elváltozásként. 

KORÁBBI MŰTÉTEK OKOZTA HEGESEDÉS

A kismedencében történő operációk (pl. méhen kívüli terhesség műtéte-salpingotomia) nyomán hegesedhetnek és elzáródhatnak a petevezetők. Ez lehetetlenné teheti a hímivarsejtek és a petesejt találkozását.

A méhnyakat érintő beavatkozások (pl. küret, konizáció) szintén okozhatnak hegesedést és szükületet, melyek nyomán szintén megnehezül vagy ellehetetlenedik az ivarsejtek kapcsolatba kerülése, a megtermékenyítés.

MÉHNYAK NYÁK ÁTERESZTŐKÉPESSÉGE

A méhnyak üregét, a nyakcsatornát nyák tölti ki, mely a ciklustól függően sűrűbb (kevésbé áteresztő) vagy hígabb (hímivarsejtek számára jobban átjárható) állagú. A nyák állaga meghatározó a hímivarsejtek átjutása szempontjából, így bármely okból történő tömörödése megnehezítheti a megtermékenyítést.

MIÓMA

A miómák jó indulatú, a méh falában képződő daganatok, melyek mérettől és elhelyezkedéstől függően megakadályozhatják:

• a petevezetőt összenyomva, elzárva a megtermékenyítést,
• a megtermékenyített petesejt beágyazódását,
• a beágyazódott embrió kifejlődését.
• Mindezek mellett a terhesség során növekedhet, mely által akár szülési akadályt is képezhet.

ENDOMETRIÓZIS

Endometriózis esetén méhnyálkahártya szövetdarabok találhatóak a méh üregén kívül. Ezen szövetdarabkák a menstruációs ciklus alatt (a normál helyen lévő méhnyálkahártyához hasonlóan) növekednek, ám a ciklus végén nem tudnak kiürülni a szervezetből és helyi gyulladást és hegesedést váltanak ki, mely számos ponton akadályozhatja a sikeres terhesség létrejöttét és fennmaradasát.

PID (Pelvic Inflammatory Disease), vagyis KISMEDENCEI GYULLADÁSOS BETEGSÉG

A kismedencei szervek (méh, petevezető, petefészek, a környező kötő- és támasztó szövetek) gyulladását számos szexuális úton terjedő kórokozó előidézheti. Leggyakrabban a Chlamydia és a Gonorhhoea bizonyul a tettesnek ilyenkor. A gyulladásos közeg, az általa kiváltott hegesedés a fent leírt mechanizmus által csökkenti a teherbeesés valószínűségét.

GYÓGYSZEREK

Egyes gyógyszerek mellékhatásként érinthetik a fertilitást:

• Nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok) hosszútávú és/vagy nagy adagban történő szedése negatív hatással lehet a fogamzásra. Teherbeesési szándék esetén -ha tehetjük- inkább kerüljük az ibuprofén és aszpirin tartalmú készítmények nagy mennyiségű bevitelét.
• Kemoterápia: egyes kemoterápiás szerek károsíthatják a petefészket, melynek hatására az többé nem képes ellátni funkcióit.
• Antipszichotikumok: a pszichozisok kezelésére használt szerek irreguláris menstruációs ciklust és akár infertilitást is okozhatnak.
• Spironolakton hatóanyagú vízhajtók: az ödéma (vizesedés) kezelésére használt szer, melynek abbahagyását követően nagyjából 2 hónap alatt visszaáll a fogamzóképesség.
• Illegális drogok: többek között a marihuána és a kokain súlyosan érintheti a fertilitást, többek között ovulációs zavarokat okozva.

EGYÉB OKOK

• Fejlődési rendellenességek: a hüvelyt, a méhet, a petevezetőket, illetve a petefészkeket változatos megjelenési formájú fejlődési rendellenességek érinthetik. Az érintett szervektől függően lehetetlenné válhat a teherbeesés és/vagy a terhesség kihordása.
• Hematológiai eltérések, fokozott trombózishajlam: oka szeretágazó lehet. Fokozott vérrögképződési hajlam esetén az ambriót ellátó méhlepényi erek elzáródhatnak, mely az oxigén- és tápanyagellátás hiányához vezet, ami vetélést okozhat.
• Immunológiai okok: előfordulhat, hogy a méhnyakban hímivarsejtek elleni antitestek szabadulnak fel, melyek megbénítják azok mozgását. Így a megtermékenyítés zavart szenved. Ennek diagnosztizálása az ún. PCT-vel, vagyis poszt-koitális teszttel lehetséges, melynek során az ovulációt követően, a méhnyakból levett nyákot vizsgáljuk. Ha a teszt pozitív, kezelésként az ún. inszemináció jó megoldást nyújthat, melynek során egy katéterrel juttatjuk a méh üregébe a hímivarsejteket.
• Szexuális funkció zavarok: a szexuális élet zavarai (nem megfelelő szexuális együttlétek, lelki zavarok) szintén komoly gondot okozhatnak, melyeket felismerni és kezelni igen fontos, ezért a vizsgálódás során ki kell térni ezen kényes kérdésekre is.
• Genetikai okok, autoimmun kórképek, krónikus kórképek, anyagcsere betegségek szintén előfordulhatnak, melyek diagnosztizálásához és kezeléséhez egyéb társszakmák bevonása (belgyógyász, endokrinológus, immunológus, genetikus, stb.) is szükséges lehet.

KIVIZSGÁLÁS

Meddőség esetén (minden egyéb kórképhez hasonlóan) a nem-invazív (invazív= olyan orvosi eljárás, melynek során a testbe vágás vagy szúrás által behatolnak) vizsgálatoktól -amennyiben azok nem adják meg a probléma okát- haladunk az invazívabbak elvégzése felé.

A jó kivizsgálás alapja a megfelelő, részletes anamnézisfelvétel, mely alapján egyes esetekben már sejthető a meddőség oka. 

A következő lépés minden esetben egy hagyományos nőgyógyászati vizsgálat, rákszűrés, illetve egy hüvelyi ultrahangvizsgálat.

A hüvelyváladékból minta nyerhető, melyet elküldünk tenyésztésre, illetve molekuláris genetikai vizsgálatra. Így kiszűrhetők a bakteriális (gonorhhroea, chlamydia) és egyéb fertőzések.

A hormonális státuszról, illetve a peteérésről is minden esetben szükséges informálódnunk. Ennek jegyében rendelkezésre állnak különböző, vérből történő hormonvizsgálatok, illetve az ébredési hőmérséklet mérése.

Ha a méh üregéről szeretnénk képet kapni, úgy a legjobb eljárást a hiszteroszkópia (méhtükrözés) adja. Amennyiben pedig az kismedence állapotára vagyunk kiváncsiak, úgy a diagnosztikus laparoszkópia lehet az optimális megoldás, mely egy időben a talált elváltozások operatív megoldására is lehetőséget nyújthat. 

Ha a petevezeték átjárhatóságáról szeretnénk tájékozódni, úgy a HSG vagy a Hy-cosy vizsgálat áll rendelkezésünkre.

KEZELÉS

A meddőség kezelésére számos eszköz áll rendelkezésünkre. A terápia minden esetben függ a kiváltó októl.